Imádom a kínai ételeket, s ez a mézes-ketchupos variáció nagy kedvencem, s most megpróbáltam én magam elkészíteni.
A neten sokféle recept kering ilyen címszavakkal, én kicsit összegyúrtam őket.

Hozzávalók:

• 500 dkg csirkemell filé
• 9 evőkanál finomliszt
• 1 ek napraforgó olaj
• 1 db tojás
• 1 kk só
• 0.5 dl víz
• 1 csomag sütőpor
•  ketchup  - ízlés szerint
• méz - ízlés szerint
• 4 ek szezámmag - nos, én pont nem kaptam a boltban és lusta voltam másikba elmenni érte, gondolván, hogy nem olyan fontos - nagy hiba volt. Kell hozzá és kész. 
• 3 evőkanál étkezési keményítő
• köretnek szójaszószos spagettit készítettem

A csirkemellet nagyobb kockákra vágjuk. Egy tálba belerakjuk a bunda hozzávalóit (finomliszt, olaj, tojás, só, víz, sütőpor, keményítő), összekeverve sűrű masszát készítünk. Beleforgatjuk a masszába a húst. A máz hozzávalóit összekeverjük. A bundás húst bő forró olajban pár perc alatt kisütjük. Ahogy kivesszük az olajból, a mázba forgatjuk. A spagettit kifőzzük a tésztafőzőben, majd egy serpenyőbe teszünk kicsi olívaolajat és azon megpirítjuk, megöntözzük szójaszósszal és pirítjuk addig, amíg úgy nem véljük, hogy nekünk így jó lesz. 

Ez az az édesség, amelyet a püspökkenyér mellett még nem rontottam el. Mert, hát nem sok cukrász véna van bennem: a sütim vagy ocsmány és finom, vagy rossz ízű és szép. A szép és a finom kombinációját eddig egyedül a vargabélesnél sikerült eltalálnom. Persze eléggé hihetetlennek tűnik, ugyanis elfelejtettem lefotózni, így megmutatni sem tudom, de majd legközelebb pótolom a képet.

Alapreceptnek az alábbi használtam:

• 30 dkg cérnametélt (házi jellegű, 8 tojásos)
• 50 dkg tehéntúró (félzsíros)
• 5 db tojás
• 1 db tojássárgája
• 5 dkg mazsola
• 1 csomag réteslap (előhűtött)
• 1 citromból nyert citromhéj (reszelve)
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg porcukor
• 2 dl tejföl
• 5 dkg vaj
• 1 dl napraforgó olaj

"A tésztát enyhén sós vízben, amibe 1 ek olajat is öntünk, maximum két perc alatt kifőzzük, leszűrjük, a vajjal elkeverjük. Vigyázzunk a tészta nehogy nagyon megpuhuljon ! A túrót villával összetörjük. A tojásokat kettéválasztjuk. A tojássárgát a cukorral kikeverjük, beleszórjuk a citrom reszelt héját, a vaníliás cukrot, valamint a mazsolát, összekeverjük a túróval és a tejföllel. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, óvatosan elvegyítjük a túrós keverékkel. A langyosra hűlt tésztát apránként belekeverjük a túrós masszába. A tepsit kikenjük olajjal, kibéleljük egy réteslappal, amit megkenünk olajjal és ráborítjuk a következő réteslapot, amit ismét megkenünk  olajjal, majd még egy réteslap következik. Ezt követően rásimítjuk a túrós masszával elkevert tésztát, amit beborítunk a maradék réteslapokkal, úgy hogy a réteslapok tetejét egyenként beolajozzuk. A legfelső lapot a maradék olajjal elkevert 1 db tojássárgával megkenjük.

Előmelegített sütőben 200 C°-on kb 40 perc alatt szép pirosra sütjük, ha a teteje nagyon pirulna lazán beborítjuk zsírpapírral."

Ezt a receptet a Nosalty.hu oldalán találtam, s a mennyiségeken kívül minden leírást betartottam. Én sokkal több vaníliás cukrot tettem bele, legalább négy zacskónyit, mert szeretjük az ízét, s emiatt kevesebb kristálycukrot. Valamint több citromhéjat is reszeltem bele, mert attól olyan frissítő íze lesz. Én a mazsolát kihagytam, mert a férjem nem szereti, de mazsola nélkül is finom, azzal meg, köztünk legyen szólva, még finomabb. :) Nekem egy tepsinyi béles jött ki a fenti mennyiségekből.

Imádom a tortillát, minden formában, a hét bármelyik napján. Nemcsak azért, mert gyorsan elkészíthető, viszonylag olcsó étel, hanem a hamisítatlan mexikói feeling miatt. Számos variációval lehet tölteni, de nekem a chilis babos tortilla a kedvencem, mindig azt készítek. 
 

Hozzávalók

• 1 csomag tortilla lap
• fél kiló darálthús
• 1 konzerv bab
• 1 konzerv kukorica
• 1 vagy 2 fej vöröshagyma a hús alá
• só, bors
• salsa szósz (elhagyható)
• sajt
• 2 csomag chilis bab alap
• víz

Gyakorlatilag a húst megpirítom vöröshagymán, sóval, borssal ízesítem, majd ráöntöm a chilis bab alap port. Annyi vizet teszek az alapra, hogy ne legyen folyós a húsom, majd beleöntöm a babot és a kukoricát is (persze ezeket előtte lecsöpögtetem, hogy a levük ne kerüljön bele az ételbe). Összekeverem, s, ha nagyon nincs leve, akkor öntök még rá pici vizet. Aztán nagyjából fél óra alatt kész is. Most jön a tortilla, eddig úgy csináltam, hogy megsütöttem serpenyőben, de ezúttal egy tepsibe tettem bele. Megtöltöttem a tortilla lapokat a chilis babbal, feltekertem és egymás mellé helyeztem a tepsimben. Nálam 1 csomag tortilla (6 db lap) kitette az egész tepsimet. Végül a tetejére sajtot reszeltem, majd 180-190 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 percig sütöttem, míg a sajt szépen rá nem pirult. 

Amint azt észrevehettétek, nem igazán lépésről lépésre történik a beszámolóm. Most őszintén, kinek van ideje és kedve minden áldott nap arról blogolni, hogy éppen mit evett aznap, mennyi percet bírt az edzésből, vagy éppen mennyit alakult a teste az előző naphoz képest. Lássuk be, hogy értelme sincs állandóan erről írni és amúgy sem érdekel senkit sem. Így most csak egy kis helyzetjelentést hozok.
A sport beiktatása a mindennapjaimban eléggé jól megy, heti többször sikerül rávennem magam arra, hogy mozogjak valamit itthon. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen bajos rendszeresíteni a mozgást valakinek, aki totál más beállítottságú. Én a könyvmoly típus vagyok, nem az örökmozgó. Mindig is az voltam, ami persze meg is látszik az állóképességemen és a löttyedt testemen. Csajok, addig kezdjetek el mozogni, amíg lehet! Soha az életben nem gondoltam volna, hogy valaha sportra buzdítok. Na, de tényleg jóval többet mozgok, mint régen, s ennek azért eredménye van. Nemcsak a fogyás, hanem az izmosodás is. Tudom, hogy hosszú időre lesz szükségem ahhoz, hogy elégedett legyek a testemmel, de lássuk be: nem edzek órákat minden nap, nem iszom pohárszám a fehérjeturmixokat és az étkezésemben sem mondok le mindenről. 
S ha már az étkezésnél tartunk... na, az sokkal nehezebb, mint a mozgás állandósítása. Bakker komolyan mondom, hogy rohadt nehéz! Most nem síránkozni kívánok vagy ilyesmi, de én nagyon nehezen mondok le dolgokról. Persze a képhez hozzátartozik az is, hogy a férjem családjától állandóan csupa tök egészségtelen dolgot kapunk, sütemény, csoki... nem felróvásból, de, ha ezek nem lennének itthon, akkor tuti nem vennék magamnak. Csak bakker szem előtt vannak, s szeretem őket. Hiába mondjuk, hogy gyümölcsöt adjanak inkább, ha mindenképp valamit adni akarnak, nem értik meg. Azt már sikerült elérnem, hogy a munkahelyemen nem nassolok, ha kínálnak, de itthon sokszor bizony elcsábulok. Pedig én egyébként régebben totál nem voltam nagy édességevő. Mostanában jött ez rám. Tudom, hogy dögivel kaphatóak egészséges édességek, de azokért nem vagyok oda, hogy őszinte legyek. Aki gyenge, szenvedjen, nem igaz? :D És, nemcsak a nasikról van szó, hanem az egészséges étrendről is. Vannak finom kaják, például készítettem túró alapú pizzát és nagyon jó lett, de azt sem ehet az ember örökké, s bevallom, a legtöbb fitt kaja rohadtul nem ízlik. Akkor most egész életemben ilyen szarságokat egyek?! Fenéket, majd lesz valahogy. Persze mindenki azzal jön, hogy 30-40% a mozgás, a többit mind az étkezés befolyásolja. Majd szépen lépésről-lépésre leszokok az egészségtelen dolgokról. A fehér kenyérről például totál lejöttem, pedig imádtam régen. Már nem szeretem. Egyszer majd a csokit is kiiktatom talán. Direkt nem cukrot írtam, mert egyébként nem bízom az édesítőszerekben, hogy őszinte legyek. A cukrot legalább tudom, miből készül és amúgy is, elvileg kis mennyiségben jót tesz nekünk. Például a gyümölcsökben fellelhető cukor teljesen rendben van. 
Szóval, szó, ami szó elkezdtem az alakformálást és az életmódváltást, de még nagyon hosszú, izadással és guggolással teli hónap vár rám, mire úgy fogok kinézni, hogy elégedett legyek magammal. Az elkövetkező időszak leckéje számomra, hogy teljesen beiktassam a mindennapjaimban az egy nap cardio, egy nap erősítő, majd megint cardio, erősítő és így tovább edzéseket. Egyik nap cardio, másik nap erősítő edzés. Jelenleg több a cardio, mert én azt rohadtul élvezem. Emellett le szeretnék szokni a nassolásról, és beiktatni az étrendembe, ha nem is 5, de 4 étkezést. Mert többször kell enni keveset. 

Különben nagyon klassz, hogy Youtube.on egy csomó edzéses program megtalálható. Én például cardiónak egyelőre ezt használom:

Nos, 25 évig úgy gondoltam, hogy salátát csak a nyulak esznek. Aztán a szülinapom után elgondolkoztam azon, hogy tovább kívánom-e magamat mérgezni, vagy végre teszek is valamit azért, hogy egészségesebb ételeket fogyasszak. A bejegyzés címéből láthatjátok, hogy mi mellett döntöttem. Az előző bejegyzésemben is írtam, hogy változtatni szeretnék, s azóta próbálkozom, de ezentúl még intenzívebben fogok próbálkozni. Terveim szerint sokféle zöldséget ki fogok próbálni, ehhez segítségül hívom a Clean Eating cikkeket, s majd beszámolok a tapasztalataimról. A vacsorán kell változtatnom elsősorban, innentől csak saláta vagy valami fehérje, vagy mindkettő, de semmi cukor és szénhidrát. 

Íme egy pofon egyszerű recept, ami még egészen finom is lett. 

Hozzávalók:

1 doboz alaszkai tőkehal filé (én a Lidlben bukkantam rá)

1 doboz madársaláta

4 paradicsom

1 fej vöröshagyma

2 citrom

1 kicsi olívaolaj a hal alá

A salátához a hozzávalókat összekeverem és ráfacsarom egy citrom levét. A halat besózom, beborsozom és citromlevet facsarok rá, majd kis olívaolajon megsütöm. Nem mondom, hogy nem ettem már jobbat, vagy nem lehetne rajta fejleszteni, de elsőre egészen jó lett. Különösképpen, mert nem szeretem a halat.