Hirtelen egyedül2016.10.15. 10:36, pötyi
Nagy családban nőttem fel, nálunk mindig zajlott az élet. Egy nagy és roppant klassz családi házunk van vidéken. Soha életemben nem éltem városban, és nem is hiányzott. Bőven elég volt annyi belőle, amit akkor láttam, amikor iskolába jártam, majd később dolgozni. Nekem a város minden előnyével együttvéve nem életterem. Most pedig beköltöztem. Nagyon szerencsés vagyok, mert gyalogtávra helyezkedik el a lakásunk a munkahelyemtől, így minden nap simán elmegyek gyalog, negyedóra alatt ott vagyok. Ráadásul a központban vagyunk, mindentől csak karnyújtásnyira. Mégis alig várom, hogy összegyűjtsünk annyi pénzt, amelyből vehetünk egy családi házat. A város nem az én világom. No, de nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen hirtelen egyedül lenni. Felmerül a kérdés, hogy miért írok ilyen böszmeséget, hiszen most mentem férjhez? Nem lehetnék egyedül. Sajnos a férjem mindig később ér haza, mint én, többet kell dolgoznia, mert szombaton délelőtt is melózik. Ilyenkor meg tök egyedül vagyok. Nagyon furcsa hazaérni az üres lakásba, hiszen megszoktam már, hogy sokan vesznek körül. Nehéz megbírkózni ezzel a helyzettel. Eleinte csak voltam, mint nagy határ... a vetésben és siránkoztam. Hát persze, hogy a legegyszerűbb magamat sajnálni, nem igaz? Aztán rájöttem, hogy keresnem kell elfoglaltságot magamnak. Mielőtt megkapnám, hogy miért nem főzök, mosok, takarítok, elárulom, hogy rohadtul nem kell minden nap ezeket csinálni, s, még, ha kellene is, akkor sem tölti ki az ember teljes idejét. Igen, főzök, mosok és takarítok, vezetem a háztartást, rohadtul élvezem is egyébként, de marad fölös idő. Így elkezdtem tornázni. Találtam új hobbikat. Igen, már nem kesergek magamon, hogy megszívtam, hanem átvettem a kormányt a szabadidőm felett. Igazából az lehet a probléma, hogy a nyáron fejeztem be a mesterszakot az egyetemen, s hirtelen sok szabadidőm lett. Eddig lekötött a munka mellett a tanulás, de most hirtelen a nyakamba szakadt egy csomó idő, amit nem tudtam eddig hasznosan eltölteni. Ráadásul ugye el is költöztem otthonról, így magamnak kell kitalálni, hogy mivel is töltsem az időmet. Elhatároztam, hogy adok magamnak egy kis szabadságot az év végéig. Ez azt jelenti, hogy a munka és a háztartás mellett csakis szórakoztató dolgokat fogok csinálni, olvasni, írni, weblapot szerkeszteni stb. Viszont 2017-től elkezdek nyelveket tanulni, s fejleszteni magam. Nem elég a szép diplomám, s a tudományos munkák, cikkek, amelyek a hátam mögött vannak. Fejlődnöm kell, mert bennem van a tudásvágy.

|